9.fejezet

Sziasztok !
Szörnyen restellem magam h már április óta nem volt rész de megmondom az őszintét. Nem volt kedvem írni. Nem tudtam magam rávenni h leüljek és írjak. Ihletem sem volt de ma csak úgy hirtelen rám tört az írásvágy. 

A részhez annyit , hogy kezd kialakulni a történet annak ellenére , hogy igen rövid részeket hozok.... Nem is szaporítom tovább a szót.

Jó olvasást !

Xx Livii

Emily szemszöge:

...Zayn meglátta a motoromat. Életemben nem féltem még ennyire...ha lebukok akkor minden felborul és kitudódik az összes titkom ezalatt értve a zeneszerzést és a versenyzést ja és a szüleim nevét. A fiuk nem sokkal a "kis incidens" után távoztak . De Zayn szemében mintha láttam volna valamit , talán kíváncsiságot egy kis értetlenséggel megspékelve. Csodáltam benne nem rohant le azonnal a kérdéseivel és nem kezdett  kíváncsiskodni.
Még 3 órám volt a versenyig amit teljesen kihasználtam. Bááár szerintem ebből legalább 1 órát gondolkodással töltöttem. Mennyivel könnyebb lenne az életem ha abba hagynám a versenyzést és a dalírást. Nem kellene azon agyalnom , hogy vajon melyik kanyar során halok meg. Egy rossz mozdulat és vége mindennek. De sajnos lehetetlen , hogy abbahagyjam mert az adrenalinvágy hajt. A száguldás öröme .
A dalírás már egy másik tészta. A megnyugvásomat és az apukám iránti tiszteletemet fejezi ki. Nagyon sok dalt az ő emlékére írtam , de ezeket senkinek nem mutattam meg. Néha elgondolom , hogy vajon mi lett volna akkor ha még mindig élnének. Talán most is itt ülnénk együtt és beszélgetnénk , hogy kivel mi történt ma. De nem csak apa hiányzik nagyon hanem az anyukám is. A legjobb barátnőm is volt egyben. Tény is való , hogy nagyon sokszor veszekedtünk de nap mint nap azt kívánom bár ne így történt volna. Bárcsak ráhallgattam volna mindenben és nem ellenkeztem volna annyiszor vele. De sajnos többé már nem látom őket.
Mint minden versenyre most is úgy indultam el , hogy lesz ami lesz. Vesztenivalóm nincs. Felvettem a bukósisakomat és elindultam a helyszínre. 20 perc alatt ott voltam.
-Üdvözlöm a versenyzőket és a nézőket ! Ma a Lady és egy új versenyző összecsapását láthatjuk. Ám de ez egy különleges verseny ugyanis a 2 versenyzőnek maguk mögé kell ültetniük valakit.
-MI ?!-akadtam ki.
-Az egyik befektető külön kérése volt.
-Akkor legalább magunk választhatjuk ki , hogy ki lesz az illető ? -kérdezte az ellenfelem.
-Csak akkor ha az ellenkező nemből választatok.-mondta.
-Rendben.
-Ok.-mondtam. Körbenéztem lehetséges alany után.  Ki az aki bírná a tempómat ? Ahogy nézelődtem egy ismerős hajkoronát láttam meg. Mit keres itt ???
-Hey !-szóltam oda neki-Te fekete hajú , bőrdzsekis. Jössz ?
-Persze.-mutatta meg a gyönyörű mosolyát.
-Nekem meg van. Neked ?-kérdeztem a mellettem álló sráctól aki még mindig nem vette le a bukósisakot , bár mondjuk én se.
-Felőlem indulhat a menet.
Odasétáltam a motoromhoz és felültem rá.
-Na gyere! Ülj fel és az ülés mellett találsz 2 kapaszkodót. Nagyon erősen fogd meg. Értetted ?-kérdeztem.
-Igen. Amúgy a nevem. Zayn. Zayn Malik.-nyújtotta a kezét amit készségesen elfogadtam bár ismertem.
-Ááá a híres , neves One Direction egyik énekese.-nevettem-Lady.
-Örülök a találkozásnak és remélem , hogy nem ezek az utolsó perceim.-komorodott el.
-Figyelj , ha nem szeretnéd akkor nem kötelező. Szólok Joenak , hogy választok mást.
-Dehogyis. Megtiszteltetésnek vesszem ezt de azért egy kis egészséges félelem az van bennem.-mosolygott.
-Felkészültetek ???-üvöltött Joe a hangosbemondóba.
Mind a ketten bólintottunk egyet.
-3......2.......1......RAJT !
Azonnal megindultam. Legalább 200-al mentem. Mély levegő , kifúj. Elértük az első kanyart. Zayn miatt óvatosabban kellett bevennem mert ha túl dőlök akkor kisodródunk. Első kanyar pipa. Most elméletileg egy ugrás következik.
-KAPASZKODJ !-próbáltam minél hangosabban üvölteni , hogy a mögöttem ülő meghallja. 2 méteres árkot kell ugrani. Nem nehéz de azért figyelni kell. A pálya utolsó 150 méterén található a Halál kanyar. Rengetegen meghaltak már benne mert egy hajtűkanyart takar. Itt dől el minden.